fbpx
„Először megteremtjük a szokásainkat. Majd a szokásaink teremtenek meg minket.” – mondta John Dryden, angol költő, irodalomkritikus és drámaíró amikor a szokások kialakítása volt a témája.
Annyira sokatmondó tud lenni egy-egy ilyen rövid mondat is. Ha változni szeretnénk, meg kell változtatnunk a gondolatainkat is, a körülményeinket, a cselekedeteinket, ezeket szokások kialakításával tesszük könnyebben megvalósíthatóvá. És ha már kialakult a szokás, vagyis beépítettük rendszeresen a mindennapjainkba, akkor az a szokás kialakít más gondolkodást, más körülményt, és más cselekedetet, amik meghatároznak minket.

Nekem mi hozta a legnagyobb változást az életembe a megfelelő szokások kialakítása során?

Az amikor készítettem egy napi rutin tervet, és elhatároztam, hogy minden reggel 5-kor kelek, és mielőtt dolgozni indulok, másfél-két órát magammal foglalkozom, vállalkozást építek, meditálok, sportolok.

Ez úgy kezdődött, hogy elhatároztam, aztán nem sikerült felkelni. Akkor este megint későn feküdtem le, és másnap szintén nem sikerült felkeli. Volt, hogy 1 órán keresztül 5 percenként nyomtam le a szundit, mert az elhatározás megvolt, de az erő nem. Próbáltam azt, hogy lefekszem korán, de akkor meg nem tudtam elaludni, csak néztem a plafont, vagy járt az agyam, így megint késő lett, és másnap nem tudtam felkelni. Rájöttem, az sosem fog működni, hogy korábban fekszem, mert akkor sosem tudok felkelni reggel. Így muszáj volt (belső kényszer) arra rákényszerítenem magam, hogy egyszer 4 óra alvás után felkeljek hajnali 5 órakor, akkor is, ha megbolondulok. És majd aznap baromi nyűgös és fáradt leszek, de legalább le tudok feküdni korábban, ami abban segít, hogy a következő nap fel tudjak kelni korábban.

Egyébként sokféle tanácsot kaptam sok helyről, és többen mondták, hogy egyszerűen fel kell kelni akkor amikor csörög az óra és kész. Teljesen jól hangzik, csak nem úgy van az, hogy simán felkelek. 😀 Aki szerint reggel sokkal kényelmesebb az ágy, és még a párna is sokkal puhább, az megérti a problémámat. De végül nagy kínkeserves szenvedés árán egyik este meghoztam azt a döntést, hogy másnap felkelek az első csörgésre, felállok, tornázom, aztán csak majd lesz valahogy. Ez volt az első sikerélményem. (Itt még megjegyzem zárójelben, hogy bár sok volt a fenti soraimban a negatív jelentésű szó: kell, muszáj, kényszer… Igen, van az a része is az életünknek, amikor érdemes megszabadulni a kell-ektől, de néha vannak olyan kell-ek, amik tényleg előre visznek.)

A szokások kialakítása sokszor vért izzadós. De nekem ennek a szokásnak a kialakítása egy kínszenvedés volt, egy valódi tortúra. 😀 De tudtam, hogy mi a célom vele, és végül azért tudtam egy számomra semennyire sem komfortos szokást kialakítani, mert tudtam, hogy a kitűzött célomat pozitívan fogja befolyásolni.

A nehézségeknek itt nem lett vége

Bár a többi napon egyre könnyebben keltem fel, de a lényeg nem az volt, hogy talpon legyek, hanem az, hogy haladjak a vállalkozásommal, és napi nettó másfél órát fókuszáltan azzal foglalkozzak. Az heti minimum 7,5 óra fókuszált tevékenység, ami majdnem egy teljes munkanap. Ha a hétvégémet is beleteszem, akkor heti 3 napot tudok a vállalkozásom építésével foglalkozni, de még ha a hétvégémből csak az egyik napot töltöm ezzel, akkor is nettó 16 órát tudok azzal foglalkozni, amivel igazán szeretnék. Ez pont nettó 16 órával több annál, mint amennyit előtte foglalkoztam vele – már ami a rendszerességet illeti. De ha neked mondjuk csak napi fél órád van rá, mert annyira elfoglalt vagy, akkor az is 4,5 óra hetente, ami pont nettó 4,5 órával több, mint amennyit eddig beletettél, tehát fogsz tudni fejlődni és haladni. 

Persze mindannyian azonnali eredményeket várunk, tök jó lenne holnaptól izmos és fitt lenni, milliós bevételt termelni vállalkozással, kiadni 3 könyvet, felvenni 15 alkalmazottat, megoldani a környezetszennyezési problémákat… Innen nézve minden cél lehetetlen, és csak álom marad. De ha lebontjuk kis, napi szeletekre, akkor máris megvalósíthatóvá válik, és ha minden egyes nap teszünk érte, akkor előbb-utóbb elérjük.

 

Kicsit térjünk még vissza a nehézségekre

A tervezés megvolt, hogy mivel szeretnék foglalkozni, ennek ellenére mégis sok reggel úgy telt el, hogy híreket olvastam, cicával játszottam, bámultam magam elé gondolkodást színlelve. Pedig be volt állítva a naptárbejegyzés, és rezgett is a telefonom minden alkalommal.

5:00 felkelni

5:05 torna

5:15 vállalkozásfejlesztés

6:00 5 perc szünet

6:05 vállalkozásfejlesztés 6:30-ig (utána készülődés és indulás a munkahelyre)

Mindig láttam is ezeket a jelzéseket, és ugyanúgy olvastam tovább a híreket. Közben lelkiismeretfurdalásom volt, és magamat elemezve kezdtem azon gondolkodni, miért vagyok ilyen gyenge. Olvasás közben ráakadtam néhány jó kis marketing és vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos képzésre, hanganyagokra, ekkor saját magam megnyugtatására ezeket kezdtem el hallgatni reggelente, mondván, hogy ez is feltétlenül szükséges a vállalkozás építéséhez.

Így megint tanulással ment el az idő, ahelyett, hogy cselekedtem volna, és olyan dolgokat csináltam volna, ami bevételt termel, vagy közvetlenebbül juttat el a bevételszerzés irányába. Néhány hétre megint megnyugtattam a lelkiismeretemet, de közben csak-csak előjött az, hogy már megint halogatok. Halogatok, pedig tudom, hogy fontos lenne, és akarom is, és jó eredménye is lenne. Coachokkal is beszélgettem erről, mire eljutottam odáig, hogy értékeljem, amit eddig csináltam, és fogadjam el, hogy nem tudok olyan tempóban haladni, mint amit fejben elképzeltem.

A tanfolyamok nem adtak többet, mint amit már eddig is tudtam, csak az időmet vitték. Közben sokat gondolkodtam azon, miért nem állok neki a tényleges tevékenységeknek, amiket elterveztem. Sokat foglalkoztatott a „mi van, ha nem sikerül?” téma, a „mi van, ha nem elég jó?” téma, a „mi van, ha nem is termel bevételt?” téma. És hiába tudtam fejben ésszel a válaszokat ezekre, és ki is mondtam magamnak hangosan: „A puding próbája az evés. Megvan a szakmai tudásom, a lelkesedésem, segíteni is szeretnék másoknak, és szívesen is csinálom. Ha jót adok, arra úgyis mindig szükség lesz. Rajta hát!”

Aztán ugyanúgy megszólalt egy hang a fejemben: „Jó-jó, de mi van ha…?”

Közben hónapok teltek el. Már annyira lelkiismeretfurdalásom volt, hogy egyszercsak muszáj lett cselekednem. Leültem, kitaláltam egy domain nevet, megvettem hozzá a tárhelyet, és elkezdtem összerakni ezt a honlapot. www.5pillercoaching.hu – sokak szerint nem jó a névválasztás, de ha ennél többet töprengek rajta, akkor még mindig azon gondolkodnék. Nem tökéletes, de legalább van. 🙂

Most már egy kicsit elégedettebb lettem magammal, de a lelkiismerfurdalás nem szűnt meg, mert a mozgást nem sikerült beépítenem a mindennapjaimba. Letöltöttem többféle alkalmazást, csak 7 perces erősítés, csak 5 perces nyújtás, egyiket sem végeztem el háromnál többször, csak néztem a telefonomon a jelzést, hogy kellene tornázni.

Elég nyomasztó tud lenni az, amikor napi szinten foglalkoztat valami, amit szeretnék is, egészséges is lenne, és mégsem tudom megtenni. Ezzel kapcsolatban is volt jónéhány óra beszélgetésem segítő szakmában dolgozó kollégákkal. Persze, akinek könnyen megy a megvalósítás, ő most csak mosolyog rajtam, és azt kérdezi: „Jajj, mi ebben a nehéz?” Számomra pedig egy örökös probléma. Nagyon ciki, hogy 7 percet sem vagyok képes mozogni egy nap. Futni unalmas, kondi-terembe járni drága, a squash pálya messze van, a letöltött applikációknak csak az első videója elérhető ingyenesen, ami unalmas, szóval mindenre volt kifogásom, de azért ott motoszkált bennem a gondolat, hogy csak meg kellene oldani valahogy ezt a dolgot.

Így történt egy reggelen, amikor éppen az Életindító Program feladatait szerkesztettem, és ihlet hiányában mással kezdtem el foglalkozni, és valamiért

 

…rákerestem a youtube-on a jóga szóra

 

Azt hiszem ez hozta az áttörést az életemben. Talán 20 másodperces keresés után leltem rá a Jóga Életmód csatornájára, ahol találtam egy 13 perces videót „1

Itt megtalálod a videót: https://www.youtube.com/watch?v=KnELH0TBmSU

Ettől a gyakorlatsortól tényleg felébredtem. Annyira, hogy néhány nap után a reggeli kávét is el tudtam hagyni.  Ezzel az aprósággal kezdődött az az élet, amivel már elégedett kezdtem lenni. Este 9-kor fekszem, reggel 5-kor kelek, 10 percet jógázom, jól indul a napom, fókuszáltan tudok figyelni reggelente a vállalkozásom fejlesztésére, és egész nap energikus vagyok. És egyre több jó dolog történik velem.

Egyébként a jógát azért szeretem, mert tevékenység a tevékenységben, vagyis amikor jógázom, olyan, mintha hatékony lennék, mert több mindent csinálok egyszerre. A jógában megvan a nyújtás, az erősítés, és a meditáció is. Egyszerre tudok adni a testnek, és a szellemnek is. Szóval most már azt mondom, sínen vagyok. Néha még történnek rajtam kívülálló események, amik próbálnak visszaterelni a régi kerékvágásba, de már nem hagyom magam.

Ha te is éppen olyan szakaszában vagy az életednek, ahol hasonló gondolatokkal küzdesz, vagy éppen megrekedtél, és nem tudod merre tarts, vagy egyáltalán mi a te utad, akkor írj nekem e-mailt a hello@5pillercoaching.hu e-mail címre.

Az Életindító Program pedig segít neked abban, hogy magadra találj, illetve a szokások kialakítása is könnyebben fog menni, erre is találsz benne segédletet.

 

Életindító program - hogy végre rátalálj önmagadra